Levélbontás hargitanépe | 9. oldal

 

Kinek használ(na)?
 

Nem vette el kedvünket az idő Pár éve arról győzködöm az etédi hivatalosságokat, hogy keressük meg közösen azt a lehetőséget, hogy újra működjön az egykori falumúzeum.

 

Történt ugyanis, hogy 1973- ban néprajzi tárgyak gyűjtésébe kezdtek az akkori pedagógusok, a néhai Gagyi László tanító kezdeményezésére. A falu lakói őszinte szeretettel, közösségi összefogással, gyűjtötték és adományozták a tárgyakat, megőrzés, kiállítás, a helyi népi kultúra megmaradásának, megőrzésének, fennállásának céljából!

 

Hogy a gyűjteménynek állandó otthona legyen, ajándékozási szerződéssel 1973-ban, az 1846- ban kőből és téglából épült szülői házat a néhai tanító a falunak adományozta falumúzeum megalapítására. Így volt lehetséges, hogy már 1973-ban Etéden egy kiválóan szép falumúzeum jöhetett létre, akkor, amikor a Székelyföldön még ritkán fordult elő falumúzeum.

 

A sors, az idő és a nemtörődömség immár 25 éve az épület állagát kikezdte, így fordulhatott elő, hogy a még megmaradt tárgyakat kiköltöztették, és az impozáns, erre a célra megfelelő házat lebontották. Jelenleg a még megmaradt tárgyakat, a régi községházában tárolják(?).

 

Indítványoztam (javasoltam), hogy a falu régi kultúrházát, az Erzsébet-házat (ami önmagában is a helyi kultúrát hordozza), alakítsák át egy komplexummá, multifunkcionális egységgé, amely arra lenne hivatott, hogy a még megmaradt tárgyakat a nagyobb helyiségben lehetne kiállítani, a többi helyiséget a népi mesterségek gyakorlására lehetne felhasználni, műhelyekké alakítani (fafaragásra, bútorfestésre, gyapjúfeldolgozásra használni, ami állandó tevékenységet igényelhetne). Itt jegyezném meg, hogy faluszinten több kiváló képességű fafaragó, bútorfestő van.

 

 A gyapjúfeldolgozással kapcsolatosan csak példaképp említeném meg, hogy Csíkkarcfalván a gyapjúfeldolgozó 14-16 embernek ad munkahelyet.

 

Egy esetlegesen megvásárolandó parasztház e célokra nem lenne alkalmas, de egyelőre faluszinten a turistaforgalom sem akkora, hogy állandó ottlétet, nyitva tartást igényelne. De az is lehetséges, hogy a komplexum beindításával beindulhatna a helyi turizmus, mint a szomszédos falvakban.

 

Azt szeretném tudni, ez az ötlet kinek válna a hasznára, ha véletlenül az illetékesek ténylegesen komolyan kézbe vennék. Mert a polgártárs, csak hallgat, és egyre fogy, végzi a mindennapi munkáját, ne adj’ Isten, még gondolkodik is.

 

Tisztelettel,

 

Kelemen Margit Etéd