Gagyi László mint  zenetanító

Etéden a zenélésnek és zenetanításnak nagy hagyománya van.   A régi időkben, egyedülálló citera kultúra virágzott , amire nem csak a híres etédi  „timbora”  utal, hanem az is bizonyít, hogy még a 2ooo-es években is nagyon sok régi citerát lehetett találni Etéden.  Pedig Székelyföldön általában nem a legjellemzőbb zenélési forma a citerázás. 

A nagyon értékes Katolikus   Domus Historiában (ami azóta eltűnt a Parókiáról!!)   több feljegyzést is találunk   a zene tanításról és a tehetséges tanítókról. 

1881-ben Etéden három iskola működött:   - községi, - református leányiskola, – és a római katolikus felekezeti iskola.  Ebben az időben Márkos Sándor katolikus kántortanító tanította a zenét.

Az 1896-os millenniumot nagy zenés műsorral ünnepelték meg Pál Gyula kántortanító vezetésével.    Ugyanekkor emlékfákat is ültettek.  (Tudunk valamit ezekről a dolgokról?)

Fancsali Áron volt a következő kántortanító, akiről feljegyezték, hogy „….gyönyörű éneke szabályos zenekezelése és szelíd külseje…” volt.

„Szép és boldog idők!”  (Idézet 19oo-ból)

Bálint Zoltán kántortanító munkássága sokáig megmaradt az etédiek emlékezetében.  Nem csak kiválóan képzett tehetséges muzsikus volt, hanem hosszú ideig olyan gyümölcsözően munkálkodott, hogy sokan a református szülők is az ő kezébe adták a gyermeküket.  Az 19o3-ban megalakult Ifjúsági Egyesület keretében nagyon sok színdarabot előadtak, melyek nagy részét közkívánatra háromszor is megismételtek.  Ezek mind zenés színdarabok voltak. (Lásd Kat. Levéltár.)

A faluban fúvószenekar (rezesbanda) működött már az 193o-as években.   A vezetőjét a falu hívta meg és tartotta el.  Péter Márton református kántortanító férfi kórust vezetett. Fontos is lehetett az énektanítás azokban az időkben  hisz 1932-ből olvashatjuk miszerint az esperes úr kéri, hogy:  „Az ének tanításról  szóló Relatio is …..csatolandó!” 

Legkésőbbi, ezért legjobban ismerjük Gagyi László tanító zenei tevékenységét.  A zene különleges helyet foglalt el Gagyi László tanító életében.  Hegedülni a Képzőben tanult és egészen fiatalon zenekart alapított, mellyel táncokban muzsikáltak és az akkori divat szerint éjjeli zenét adtak megbízásra is.  Azon kívül, hogy 42 éven át tanított (nyugdíjason is hegedűt tanított) – gyönyörű hangjával két egész magnószalagot töltött meg maga gyűjtötte katonadalokkal.  Nem lehet felsorolni azoknak a nevét akiket élete során megtanított hegedülni.  Legtöbben jó zenészekké váltak, több tanítványát indította el a zenei pályán.  

Falukórust vezetett, gyermekzenekart szervezett.  (Ezekből nem ártana fényképet is bemutatni!)  Az 196o-as években működött Etéden az  utolsó szervezett vegyes kórus. Mesélik, hogy egy keresztúri versenyen olyan hangerővel énekeltek, hogy túlszárnyalták a  keresztúri száz tagú énekkart.  Ezután még lelkesebben fújták – mesélte az egyik valamikori  kórus tag.  (erről a kórusról nagyon szép fénykép maradt fenn!)

„Nincsenek pótolhatatlan emberek „ – szoktuk mondani, mégis pótolhatatlan űr maradt az iskolában és a közösségben is,  a zene szeretete, a zenéről való felfogás és a zenetanítás területén Gagyi László tanító halála után. 

Gagyi László tanító hosszú évtizedeken át szülőfalujának – de még a szomszéd falvaknak is- minden gyermekét tanította.   Mivel őseitől fogva etédi volt, nagyon ismerte az egész közösséget.  A fiatalok bíztak benne és ezért nagyon sokszor fordultak hozzá tanácsért.  Sok legény még a tanácsát is kikérte amikor házasodni készült.

A nehéz idők ellenére is mindig foglalkoztatta az, hogy népünk múltját nem szabadna elveszíteni, azt a sok tudást és értéket amit felhalmoztak valamiképpen át kellene örökíteni az utókorra.  Nagyon jó érzékkel és a lelkiismeret hangjával tudta, hogy ilyen téren kötelességeink vannak!

Ezért néprajzi gyűjtésbe kezdett.  1973-ban így ír erről:   „Az utóbbi években a tanítás mellett egy néprajzi gyűjtemény (falu múzeum) megszervezésével, gyermekek hegedülni való tanításával, az iskolai énekkar vezetésével foglalkoztam. 

Hogy a gyűjteménynek állandó otthona legyen 1973. április 4-én ajándékozási szerződéssel átadtuk feleségemmel együtt a szülőházamat, egy 1846-ban épült kő és tégla épületet…

Nyugdíjas éveimet erre és különböző jellegű dalok  összegyűjtésére szeretném fordítani.”

Tervét tovább fejlesztette, rengeteget dolgozott a tárgyak összegyűjtésével, elrendezésével.  Járta a padlásokat és az etédi emberek sok értékes régiséget adtak át.  .  Olyan gyűjteményt rendezett be, hogy messze földön, külföldön  is híre ment az értékének és szépségének.  Aki egyszer eljutott ide, az mindig visszajárt újra és újra látni és hallgatni a „Tanító úr”  felejthetetlen hangulatú hozzáértő és szeretetteljes szavait.  Néhai néprajzos Bandi Dezső bácsi elragadtatással jelentette ki, hogy ritkán látott ilyen tiszta, sallang mentes, giccsektől  távol álló igazi néprajzi gyűjteményt.